1910. szeptember 22-én született Faludy György. A négy évvel ezelőtt elhunyt Kossuth-díjas költő, műfordító élete bővelkedett fordulatokban, egzotikus utazásokban, olykor szó szerint pokoli kalandokban, szép nőkben, szerelemben.

Budapesten született jómódú értelmiségi családban. Középiskolai tanulmányait a budapesti Evangélikus Főgimnáziumban végezte. Tanult a bécsi, a berlini, a párizsi és a grazi egyetemen, kiválóan beszélt németül és franciául.

Villon-Faludy:

Ballada a Parlamenthez

(részlet)

Búcsú

Nem: látjátok, nem hiába firkálok,/

mert ha ezt a verset ki nem gondolom,/

fölöttem folyna már régen az árok,/

s csalán nőtt volna már a gyomromon./

Ezért, ha a zsaruk a nyakadra hágnak,/

az urak előtt ne fogd be a pofádat.

Felismerve, merre tart a lassan fasizálódó ország, 1938-ban Franciaországba emigrált. Megérzése helyesnek bizonyult, hiszen itthon maradt húgát a nyilasok később a Dunába lőtték. Franciaország német megszállása után Marokkóba menekült, ahonnan 1941-ben áthajózott az Egyesült Államokba, 1942 és 1945 között az amerikai hadsereg katonája volt. A II. világháború befejezése után hazatért, és a Népszava szerkesztőségében dolgozott. 1950 júniusában koholt vádak alapján letartóztatták, és a recski munkatáborba került kényszermunkára. Más eszköze nem lévén, rabtársaival tanultatta meg versei nagy részét, amelyeket később kötetben is megjelentetett.

1953-ban engedték ki Recskről, az első életrajzi regényében, a Pokolbéli víg napjaimban egy ávós őrnagy így bocsátották útra: "A Magyar Népköztársaság nevében bocsánatot kérek öntől azért az igazságtalanságért, jogtalanságért és méltatlanságért, melyet el kellett szenvednie. …figyelmeztetett, hogy a törvény hatévi fegyházbüntetést ír elő, amennyiben rabságunk körülményeiről, helyéről, okairól akár bármit is elárultunk. Azzal a jó tanáccsal szolgálhat, hogy a kérdezősködőket jelentsük fel, közvetlen hozzátartozóinknak pedig mondjuk, hogy tanulmányúton voltunk a Szovjetunióban."

A tábor felszámolása után műfordításaiból élt, majd az 1956-os forradalom után ismét az emigrációt választotta. 1957 és 1963 között Londonban élt, ahol az Irodalmi Újság főszerkesztője volt, és itt írta, eredetileg angolul az említett, eredeti címen My Happy Days in Hell című kötetét. (A könyv 1987-ben jelent meg először Magyarországon az AB Független Kiadónál – a kommunista cenzúra által betiltott szamizdat kötetként.) Emigrációja idején itthon tiltott költő volt, a könyvtárakban még a katalógusból is kiszedték azokat a cédulákat, melyen a neve szerepelt. Igaz, a pártállam idején kiadott A magyar irodalom története több helyen említi, sőt bővebben is tárgyalja és idéz tőle.

Élt Firenzében és Máltán, majd 1967-ben Torontóba költözött. Több kanadai és amerikai egyetemen oktatott, közben az Ötágú Síp című irodalmi folyóirat és a chicagói Szivárvány című lap szerkesztője volt. 1980-ban New Yorkban jelentek meg összegyűjtött versei. Tiszteletére 2006. október 3-án, Torontóban, a közvetlenül az egykori ottani otthona melletti parkot hivatalosan is George Faludy Place-re keresztelték át. Bár az elnevezési procedúra még életében elkezdődött, a névadási ünnepségre időközben bekövetkezett halála miatt már nem tudott elutazni.

Az 1989-es rendszerváltás után visszatelepült Magyarországra, 2006. szeptember 1-jén bekövetkezett haláláig több kötete is megjelent: Börtönversek 1950-1953, 200 szonett, Erotikus versek, Jegyzetek az esőerdőből (napló), Jegyzetek a kor margójára (publicisztika), Rabelais: Pantagruel, középkori francia vidámságok könyve (műfordítás). Kiváló formaművész volt, a szonett, a ballada mestere, hangja hol ironikus-könnyed, hol kesernyés, ahogy a téma megkívánja.

1991-ben megkapta a Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjét, 1993-ban a Soros Alapítvány Életműdíját. Átvehette a Nagy Imre-emlékplakettet és a Budapest Főváros Díszpolgára címet, 1994-ben Kossuth-díjat, 1998-ban Pulitzer-emlékdíjat, 2000-ben Aranytollat, 2002-ben Gundel Művészeti Díjat kapott. A női nem nagy tisztelője kétszer nősült, másodszor 92 évesen.

A költőre emlékeznek ma 13 órától a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban, ahol mások mellett Szőcs Géza kulturális államtitkár is előadást tart. Fél négytől a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) beszélgetéssel és filmvetítéssel folytatódik a program, többek között Makk Károly filmrendező, Konrád György író és Hobo közreműködésével. A PIM-ben szerdán Faludy-kiállítást, valamint tér- és hanginstallációt is tartanak.

Faludy György: A BOLDOGSÁG TITKA (2009. április 15.)

Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom kis törmelékeit
idézem fel, melyeket kintről hoztam
s bennem laknak. Ez mindig felsegít.

Haldoklók közt, kórházban, szörnyű éjjen
a szilva kék hamvát látta szemem,
meg hogy Catullust olvastam a réten,
patak partján, Denville-nél, meztelen.

Mikor Recsken sötétzárkába raktak:
felülről, a korommal festett ablak
sarkán parányi, téli napsugárka

hatolt be és sétált a falon, szembe
velem. Elnéztem, s az jutott eszembe,
hogy újra megérkeztem Számoába.

Vasárnap 18 órától a Nemzeti Színház nagyszínpadán emlékeznek Faludy Györgyre barátai, tisztelői, kollégái. A kétórás emlékestet Alföldi Róbert színházigazgató rendezi.

Forrás: http://www.fn.hu/kultura/20100922/szazeves_lenne_faludy_gyorgy/