„Egyre több fiatal magyar divattervező neve lesz ismert külföldön is. Felnőtt egy nemzedék, akik tagjai nyelveket beszélnek és igazán tehetségesek. Tényleg egykor Budapest Kelet Párizsa volt? Mi igaz ebből? Miben nyilvánult ez meg?” – kérdezi Csanádi Erika.

Kopek Gábor a Moholy-Nagy Művészeti egyetem rektora szerint fontos dolog, hogy megmutassuk a világnak a mai magyar kortárs művészetet, magyar designerek munkáit. Rajzoljuk fel Magyarországot újra Európa kulturális térképére! Miért is van erre szükség? A 19. század közepétől Magyarország a fellendülés, a reformok hazája volt. Budapestet a Kelet Párizsaként emlegették.

A Millennium évében nőknél-férfiaknál rövid időre ismét hódított a magyar díszruhák divatja, amely ruhák viselésének népszerűsítése egészen Mária Terézia uralkodásáig vezethető vissza, akinek trónját uralkodása kezdetén veszély fenyegette, és hatalmát a magyar nemeseknek köszönhetően tudta megtartani, s ezért egyfajta viszonzásképpen szorgalmazta az udvarban a magyar díszruha viselését.

A reformkorban kialakuló nemzeti öntudat fő hordozója a magyar nemesi réteg volt, mely a nemzeti jelképrendszer részeként megalkotta úgynevezett díszmagyart.

A Millennium évében még a divat fővárosában, Párizsban is elterjedtek a magyar formák, a magyarok pedig naprakészek voltak a párizsi divatból. Kialakult a „paletot hongrois" fogalma. Ha abban az időben egymás mellé tettük volna egy párizsi és egy budapesti hölgy fényképét, semmi különbséget nem találhattunk volna a dagerrotípiákon. Erzsébet Főhercegnő Párizsban készített díszmagyart viselt, amikor első ízben a magyar főurakat fogadta. A kiegyezéshez nagyban hozzájárult az, hogy Erzsébet öltözetével is a magyarok iránti szimpátiáját hangsúlyozta, mellyel megdobogtatta a magyar szíveket.

A 20. század első évtizedeiben már nem volt olyan nagy divat díszmagyar viselése, bár rövid időre, IV. Károly király budapesti koronázásának idején még felvirágzott. A textilipar fejlődése lehetővé tette a nagy mennyiségű anyagfelhasználást, a ruhák értéke már nem csak anyagukban, hanem új vonalukban mutatkozott meg.

A párizsi centrumú női divat egyre gyorsabban változott, ahogy nőtt az információáramlás sebessége. Budapest ebben az időben a női divat szempontjából Európában az előkelő 4. helyet foglalta el Párizs, Berlin és Bécs után. Azonban befolyással bírt egész Kelet-Európára és a Balkánra is. A híres pesti szabóságok fénykorukat élték. Árvay, Monaszterly-Kuzmik, Girardi elhozták a legfrissebb divatot Magyarországra.

Évente többször is felkeresték a párizsi Haute coture üzleteket. A divat népszerűsítésében nagy szerepet játszottak a korabeli női újságok, mint a Magyar Bazár, Pesti Divatlap vagy a Divat Salon. A hozzáértők a Szabó Hírlapot és a Szabó Ipar Magyar Divatipart, Ipartestület Női divat lapját forgathatták.

A polgáriasodás, a városi életforma elterjedése, a nagyáruházak megnyitása, mind szélesebb körben elérhetővé tette a divatos holmikat. A textilgyártás korszerűsítése, a szabászat, varrás gépiesítése egyre inkább a készruhagyártás fele vitte az irányvonalat. Megjelentek a különféle kiegészítők, egyszerűsödtek az alsóneműk a nők emancipációs törekvéseinek köszönhetően. Színre lépett Amerika, amely magával hozta a hagyományokkal való gyökeres szakítást. A régi nehézkes anyagokat, fűzőket felváltották az egyszerűbb, kényelmes, szabad mozgást engedő ruhadarabok. A nyugatról megindult divathullám végigsöpört az egész világon.

„Kis férfizeke, testhez álló és feszes sima posztóból nagy, tarkakockázatú gyapjúszövetből, hozzá nyakkendő és férfias kalap, csinos, jól álló cipő, színes harisnya és egészen egyszerűen készült rövid ruha. Így jár a párizsi nő vásárolni" – írta 1881-ben a Magyar Bazár. 1908-ban az újság szerkesztői azt indítványozták, hogy a nők viselete legyen hasonlóan egyszerű, mint a férfiaké. Otthon egyszerűt, lakáson kívül olyan viseletet, mely „mindenkor szoknya, blúz és kabátból áll, jó praktikus szövetből készül, és férfiszabó által dolgoztatik fel, ez lenne használatos egész nap, mint ahogy a férfiak is használhatják angol szabású ruházatukat egész napon át".

1890-es évek körül a szecesszió magával hozta az erotikát, a „frou-frou” öltözködési stílust, a hosszú szoknyák suhogását. Megjelent a kánkán, mint a „legjobb” gyakorlási formája ennek a stílusnak. A századforduló után, az első világháború előtt a magyar hölgyek a nemzetközi divatot követve szoknyáikat már magasan sliccelték és áttetsző blúzokat viseltek. A háború alatt a nők erőteljesebb tehervállalása kapcsán a szoknyák lerövidültek. A 20. század 30-as éveire Josephine Baker kultusza kiteljesedett. A nők térd feletti szoknyákat hordtak, és elterjedt a nadrágviselés is. Ebben az időben jelentek meg az első kétrészes fürdőruhák is.

A második világháború magával hozta a nagymértékű anyaghiányt, amely a háborúk kísérőjelensége, a ruha értékké vált, szinte olyan fontos lett, mint az élelem. A nők kikövetelték maguknak a nagy tömegben gyártott olcsó konfekció termékeket.

Magyarországon az első női folyóiratok a 18. század végén jelentek meg, de ezek elég rövid életűnek bizonyultak. Ezektől a kezdeményezésektől eltekintve hazánkban a 19. század második felétől figyelhető meg a nőkről és nőknek szóló különféle újságok és magazinok kiadásának fellendülése. Rendkívül sokféle divattal és szépirodalommal foglalkozó lap létezett ekkoriban, amelyek gyakorta közöltek külföldről átvett modellrajzokat és szépirodalmi írásokat. Elsősorban előfizetés révén lehetett a lapokhoz hozzájutni, így leginkább a felső középréteg, illetve az arisztokrácia hölgytagjainak kezében fordultak meg.

Valamennyi nevesebb lapnak volt kiküldött párizsi tudósítója, akik rendszeresen beszámoltak a francia főváros divatjáról. Az első magyar nyelvű divatlap, a Regélő-Honművész, 1833-ban indult Mátray Gábor kiadásában és szerkesztésében. Amikor 1842-ben Garay János vette át kiadóként a lapot, a cím Regélő Pesti Divatlapra változott. 1844-től Erdélyi János neve szerepelt a címoldalon. Erdélyi az év közepén nyugat-európai utazására indulva átadta a lapot sógorának, Vahot Imrének, aki Pesti Divatlapként folytatta, majd 1848-ban Divatlap cím alatt jelentette meg, az irodalmi rovatok mellett nagy gondot fordított a társas élet csiszolására, az olvasók általános tájékoztatására.

A szocializmus évtizedei után napjainkban pozitív jelek mutatnak arra, hogy ismét elindult valamilyen reményteli változás, de a haute couture követelményeinek, színvonalának hazánkban még mindig csak néhány tervező tud eleget tenni.

Szabados Melinda

Forrás: http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=6&id=15547