A mi történetünk a Csillebérci Cseperedővel 2007. nyarán kezdődött. Az akkor három és fél éves kisfiúnknak (Máté) kerestünk óvodát. Tudtuk, hogy a körzetes intézmény több okból sem jöhet szóba és tudtuk, hogy két nagyon fontos dolognak kell párosulnia az általunk választott oviban; - kedvesek legyenek a pedagógusok , - jó legyen az udvar és a környezet.

Kezdő, első gyerekes anyukaként persze ez nagyon nehéz volt, ráadásul közel s távolban nem volt kisgyermekes család, akiktől tanácsot vagy ajánlást kérhettem volna. Maradt tehát az internet. Ami még fontos volt nekünk, az egészséges életmódra nevelés és az angol tanulás. Jó pár óvoda honlapján olvastam végig a gyermeknevelési-, gyermekgondozási- programot. Ki is választottam párat és mint aki jól végezte dolgát lezártam a témát. Itt követtem el egy hibát, ami aztán végül nekünk hozott szerencsét. Gondoltam, ha augusztus közepén hazajövünk a nyaralásból, valamelyik intézménybe beíratom a Mátét és mehetünk is oviba!!!!???? Hát nem így volt!!!!

Igen!!! ... a beiratkozásnak vége van májusban! Ismét leültem az internet elé és kezdtem újból a böngészést a fent említett szempontok szerint. Aztán megjelent egy új alapítvány a képernyőn, ahol azt olvastam, hogy „EGÉSZ ÉVBEN VÁRJUK A GYEREKEK JELENTKEZÉSÉT”. Rögtön tárcsáztam a számot és másnapra kértem időpontot. Nagy volt az izgalom, mert a Mátéról tudni kell, hogy egyáltalán nem akart óvodába menni. Ha elsétáltunk egy ovi mellett és mondtam neki, nézd mennyi gyerek játszik együtt, hátat fordított. Hallani sem akart semmilyen óvodáról. Hát így érkeztünk meg egy augusztusi napon a Csillebérci tábor területén lévő Cseperedő Óvodába.

A Máté nagyra nyílt szemeit öröm volt nézni. Beültünk az egyik barátságos és családias csoportszobába beszélgetni a vezető óvónővel (Erika) , Máté addig felfedezhette az új környezetet.

Minden olyan volt, mint amit minden szülő szeretne a gyermekének, arról nem beszélve, hogy a Máté fiúnk, aki ilyen negatívan állt hozzá a történethez, úgy sürgött-forgott az oviban és úgy beszélgetett az Erikával, mintha száz éves barátok lennének. Nem is kerestünk tovább! Tudtuk, a Máténak is és nekünk is ez a megfelelő hely. A beszoktatás is könnyen ment, a harmadik napon már a délutáni alvás is ott volt.

Amit kaptunk ettől az ovitól:

- tündéri pótanyukákat, hihetetlenül felkészült pedagógusok képében, nagyon jó gyermeknevelési programot, amit részletesen olvashatsz a honlapjukon

- kaptunk egy felkészült óvóbácsit, aki szintén szenzációs, a gyerekek kedvence

- fantasztikus környezetet: a tábor területén messze a forgalomtól, az erdő közepén, madár-csicsergéstől hangos udvaron, játszhatnak

- egészséges, és ha kell bármilyen diétához igazodó étrendet; reggelente a frissen sütött kenyér illatára érkezünk, ha valamilyen célkitűzést teljesítenek a gyerekek, egészséges saját készítésű sütit kapnak

- minden foglalkozás külön élmény a gyerekeknek: zenés Kati nénivel tanulják a zene alapjait, madarász Zsuzsi nénivel járják az erdőt és tanulják a bogarakat, fákat, madarakat és mókusokat lesnek, kézműves Zsuzsi nénivel agyagoznak, batikolnak, varrnak és hajtogatnak

- vannak családi programok, mint például az őszi kertrendező parti vagy a tavaszi kert-virágoztató parti

- és persze az óvoda által szervezett külön foglalkozások: Drámajáték, tánc, zene, judo, foci, bicikli, úszás, + angol és jóga.

Nagyjából ennyi. Ma már a második gyermekünk is ide jár. Őt kettő éves korában adtuk be, mert ha vittük reggel a bátyust, nem lehetett hazacsalogatni. Ő a második napon ott aludt.

Egy-egy hosszú hétvége után, vagy hosszabb ünnepek után, már alig várják hogy mehessenek az oviba.

Ha egy mondatban kéne összefoglalnom: otthonról, haza mennek a gyerkőcök az oviba!!! A Máté idén elballag az óvodából, de biztosak vagyunk benne, hogy sokáig visszajáró vendégek maradunk!!!!

Óvodánkba az egész év során folyamatos a felvétel. A kapcsolatfelvétel történhet:
telefonon: (30) 856-8658 Szemán Erika
személyesen: Budapest XII. Konkoly-Thege Miklós út 21, I-es pavilon

e-mailben: [email protected]

www.cseperedoovoda.hu