Táborban az igazság - BpStart.hu

Meglátogattuk a Weöres Sándor-iskola nyaraló diákjait. A nyaraló gyerekek minden bizonnyal semmit sem vettek észre abból, hogy immár nem a Ferencvárosi Táborok mint különálló intézmény, hanem az önkormányzat szervezte az idei üdülésüket. Balatonlellei látogatásunkkor épp a Weöres Sándor Általános Iskola és Gimnázium diákjainak zsibongásától volt hangos a tábor.

Nagy meleg, igazi strandidô fogad a Balaton déli partján, amikor beköszönünk a lellei ifjúsági üdülô portáján. Épp ebéd után vagyunk, a tágas udvaron szaladgál néhány kissrác, a háttérbôl kosárlabda pattogása hallatszik, elôrébb, a hûs árnyékot adó fák alatt hintáznak néhányan. Két dolog azonban feltûnik: egyrészt, mintha kissé kevesen lennének, másrészt rendkívül nagy a szórás a korcsoportok között. Hogy ennek mi az oka, azt Verbovszki Tibornétól, a tábor vezetôjétôl azonnal megtudjuk.

– Hetvenhat diákunk van most itt, ami valóban kevés ahhoz képest, hogy a korábbi években voltunk 130-140-en is. Ennek oka, hogy testnevelés tagozatos iskola vagyunk, sokan sportolnak az intézményen kívül is, augusztus pedig az edzôtáborok idôszaka. Ha egy néhány héttel korábbi turnust kapunk meg, egész biztosan telt ház lenne – magyarázza.

Ettôl függetlenül azonban szemlátomást jól érzik magukat – a kitûnô hangulat szinte átitatja az üdülô területét, ehhez kétség sem férhet. A táborvezetô is mosolyogva mesél az eddigi élményekrôl.

– Noha az elsô néhány nap nem volt túl jó idônk, remek programokat sikerült összehozni. Vetélkedôket szerveztünk, activityztünk, számháborúztunk, de volt esténként diszkó is. Ilyenkor együtt játszanak a kicsik és a nagyok, elôbbiek sokszor tanulnak az utóbbiaktól. Boldog, kacagó szemek között vagyunk itt lassan egy hete, és ha valamiért, hát ezért mindenképpen megéri táboroztatni.

Lassan kiderül, hogy a tábor legifjabb lakói elsô osztályosok, de vannak itt végzôs gimnazisták is. A táborvezetô szerint mindez rendkívül jót tesz a közösségnek, szeretnek együtt lenni.

– Az elmúlt öt nap során voltunk élményfürdôzni, és egyik este kilátogattunk a szomszédos vidámparkba is. Utóbbi olyan nagy sikert aratott a diákok körében, hogy, bár ez a gyerekek elôtt még titok, utolsó nap megismételjük – folytatja az élménybeszámolót Erzsi néni.

Kérdésünkre, hogy milyen változás tapasztalható azáltal, hogy megszûnt a Ferencvárosi Táborok (FT) intézménye, azonnal leszögezi, hogy ugyanúgy flottul mûködik minden, ami szerinte leginkább annak köszönhetô, hogy keresve sem lehetne jobb helyszínt találni egy nyári tábornak.

A legtöbb persze rajtuk múlik, hiszen ôk találják ki, hogy az itt töltött hét során mi mindenben vegyenek részt a táborozók.

Szót ejtünk még az anyagiakról is: a tábor 22 ezer forintba kerül diákonként – az árat úgy kalkulálták, hogy az ellátásért fizetendô 13 800 forinton túl, amelyet az önkormányzat állapított meg fixen, maradjon elegendô összeg az utazásra, valamint az élményfürdôhöz és a vidámparkhoz hasonló programokra is.

– Nyolc diákunk az iskola alapítványának segítségével lehet itt – mondja a táborvezetô. – Nekik talán mindennél többet jelentenek az itt töltött napok, hiszen ez az egyetlen lehetôségük, hogy nyaraljanak. Kollégáimmal azon vagyunk, hogy felejthetetlenné tegyük számukra az itt töltött napokat, és ez szemmel láthatóan sikerül is – mutat egy csapat kissrácra, akik fülig érô szájjal közelítenek felénk, némelyikük tart valamit a kezében.

– Erzsi néni, tessék nézni, gyíkot fogtunk! – mutatják a „zsákmányt”.

– Jó-jó, azért vigyázzatok rájuk, engedjétek el ôket – hangzik a pedagógusi reakció.

Míg a gyerekek az apró, megszeppent állatokkal játszanak, mi alaposabban is körülnézünk a táborban.

A faházak mögött hat-hét gimnazista. Két lány közt épp barátságos pingpongmérkôzés zajlik. A többiektôl megtudjuk, hogy van, aki már elsôs kora óta jár Balatonlellére – egyszerûen imádják a helyet és a társaságot.

– A kicsikkel is nagyon jól kijövünk, jó együtt játszani – mondja egyikük, mire az asztal körül ugráló lányok is helyeselnek.

Odébb ismét egy kisebb társaság, fiúk-lányok vegyesen. Szinte fel sem kell tennünk a kérdést, fülig érô szájjal kezdik sorolni, hogy mi mindent szeretnek itt.

– Tegnap számháborúztunk, az nagyon jó volt, ma lesz a visszavágó – kezdi Dávid, aki szeptemberben lesz hatodikos.

– A vidámpark volt a legjobb! – vág szavába egy évfolyamtársa, Petra, aki az imént épp a barátnôjét tanította hulahopp-karikázni.

Az érdeklôdésre máris körénk szaladnak még néhányan, a fiúk közül páran elmondják, hogy hiába van tízkor lámpaoltás, ôk még hajnalig „buliznak”, és persze a „csajozás” sem maradhat ki a programból. A vég nélküli élményáradatot végül Erzsi néniék szakítják félbe: ennyi volt az ebéd utáni szieszta, mindenki szedje össze a strandfelszerelését – irány a Balaton!

A srácoknak sem kell több, alig néhány perc múlva teljes készültségben sorakoznak, és a kísérôkkel együtt indulnak a part irányába.

Egy darabig még velük tartunk, aztán letérünk az állomás felé – hazafelé jövet pedig egy kicsit elmélázunk azon, hogy ha ez a néhány óra, amit láttunk, ilyen jó hangulatban telt, akkor az egész hét valóban felejthetetlen élmény lehet minden táborlakónak.

Minden balatoni tábor legnagyobb slágerprogramja a fürdés – indulás elôtt a csapat.

Ferencváros Újság, 2010. 15. szám, 2010. 08. 19.

Forrás: www.ferencvaros.hu (IX. került Önkormányzat)