2010-08-23 15:37:32

Kiss Dániel, az Ikarus BSE 28 esztendõs atlétája megéri a pénzét! Legalábbis azt a pénzt biztosan, amellyel a kerületi önkormányzat támogatta a mátyásföldi sportoló eddigi fejlõdését. Dani ugyanis már sokadszorra kamatostul hálálja meg ezt a támogatást.
Július 29. és augusztus 1. között Barcelonában rendezték meg a szabadtéri atlétikai Európa-bajnokságot. A versenyen részt vevő kis létszámú magyar csapatban akadt egy-két éremesélyes sportoló. Köztük volt az Ikarus BSE 110 méteres gátfutója, Kiss Dani is, aki ebben az évben kiváló formában versenyzett. A rendkívül jó adottságokkal rendelkező sportolónak a pályafutása során többször kellett már megbirkóznia egy-egy komolyabb sérüléssel.
Az idén is akadtak gondjai a lábával, de ennek ellenére félelmetes eredménysort produkált. Először januárban egy Karlsruhéban megrendezett fedett pályás versenyen 60 méter gáton sikerült megdöntenie Bakos György 25 évvel ezelőtt felállított országos csúcsát. Majd nem sokkal később Dohában, a fedett pályás atlétikai világbajnokságon ugyanezen a távon a döntőbe is bejutott, nyolcadik lett. A szabadtéren ugyanott folytatta, ahol a fedett pályán abbahagyta.
Előbb júniusban a Puskás Ferenc Stadionban megrendezett csapat Európa-bajnokságon sikerült egy 13.32 mp-ces országos csúcsot futnia, majd a megengedettnél egy kicsivel nagyobb hátszélben Moszkvában már 13.20 mp-ces fantasztikus eredményt produkált. Nem csoda, hogy az Európai Atlétikai Szövetség az Ikarus BSE gátfutóját választotta június harmadik legjobb európai atlétájának.
A fenti eredménysort azonban könnyedén elronthatta volna egy, a vártnál gyengébb Európa-bajnoki szereplés. Dani ugyanis nem titkoltan döntőbe várta magát a barcelonai kontinensviadalon, a szakemberek azonban formája alapján a dobogóra is esélyesnek tartották őt.
A kiváló sportoló nem is okozott csalódást. Már a selejtezőkben bizonyította, hogy Barcelonában is kiváló formában van: legjobb eredménnyel jutott az előfutamba. Innen a harmadik legjobb eredménnyel kvalifikálta magát a döntőbe. Kiss Dani tehát a 2006- os göteborgi Európa-bajnokság után újból a fináléba jutott.
Ám míg négy évvel ezelőtt már önmagában a döntős szereplés is bravúr volt, Barcelonában már sokkal nagyobb volt a tét. Dani pedig elbírta a tét súlyát, fantasztikus versenyzéssel harmadikként futott át a célvonalon. Hogy magyar gátfutó világversenyen érmet szerezzen ebben a számban, arra utoljára 77 évvel ezelőtt volt példa.
Fantasztikusan örülünk ennek a sikernek – mondta Tomhauser István, az Ikarus BSE Atlétikai Szakosztályának vezetője, aki itthon, a televízió képernyője előtt ülve izgulta végig a versenyt. – Ez egy olyan versenyzés volt, amit nem könnyû megtanulni. Korábban még csak arról szóltak az ilyen nagy versenyek, hogy legalább egy kört menjen (lásd például a pekingi olimpiát), majd már a döntőről álmodoztunk. Most pedig megtanultunk esélyeshez méltó módon versenyezni. Nem titkoltan érmet vártunk Danitól, aki nagyon éretten versenyezve érte el ezt a remek sikert. A selejtezőben és az előfutamban csak annyit adott ki magából, ami a biztos továbbjutáshoz kellett, majd a legjobb idejét a döntőben futotta. Sajnos, kisebb sérülések nehezítették a felkészülését, ha azok nem lettek volna, még szebb sikert is elérhetett volna. De ne legyünk telhetetlenek, hisz sok verseny vár még rá, és lesz még ideje bőven ezen az Európa-bajnoki bronzérmen „javítani”.
Kiss Dani és edzője, ifjabb Tomhauser István augusztus 2-án 17.45-kor szállt ki Ferihegyen a repülőből. A reptéren a barátokon, ismerősökön kívül az Ikarus BSE vezetői is gratuláltak neki. Néhány szó erejéig mi is megszólaltattuk a bronzérmes futót és mesterét.
Csak ódákat tudnék zengeni a tanítványomról – mondta ifjabb Tomhauser István –, aki egy ilyen komoly sérülés után ilyen eredményt tud produkálni, az valóban nagy futó. Dani Moszkvában az egyik gátba beütötte a lábát, amely bevérzett, és egészen a csonthártyáig begyulladt. Ez nagyon gátolta a felkészülését, voltak olyan napok, amikor az edzést is ki kellett hagynunk. Az olimpiára egy 13.55 mp-ces eredménnyel (A szint) már bőven kvalifikálhatja magát, de Daniban a 13.32-es magyar csúcsnál is bőven több van.
Nagyon fáradt, ugyanakkor nagyon boldog is vagyok – mondta Kiss Dani, miután kiszabadult az ünneplők öleléséből. – Mindig is az volt az álmom, hogy egy világversenyen érmet szerezzek, és ez most össze is jött. Eredetileg is éremben reménykedtünk, aztán a sérülés miatt kicsit visszább vettünk az elvárásokból, és már egy döntővel is elégedettek lettünk volna. A selejtezőben aztán jól ment a futás, és a lábam sem fájt jobban, mint előtte, ami visszahozta az önbizalmamat. A döntőbe viszonylag könnyedén sikerült bejutnom, a fináléban viszont minden egy hajszálon múlt. Örülök, hogy az éremért folyó harcból én is győztesen tudtam kijönni. Az EB természetesen csak egy állomás volt az olimpiai ciklusban, a cél, hogy Londonba is kijussak, és az olimpián is jól fussak. Két év múlva egy ilyen eredménnyel már a döntőbe is bejuthatnék, de én nem elégszem meg ennyivel, és azon vagyok, hogy az olimpiáig még többet javuljak.
Forrás: www.budapest16.hu (XVI. kerület Önkormányzat)
hirdetés

iWiW megosztás

0 hozzászólás.
Hozzászólások
Ehhez a hírhez még nem írt senki hozzászólást!