2011-10-28 15:55:59
iWiW megosztás
Facebook publikálás
Twitter küldés
Küldés
Nyomtatás
Szokatlanul nagy kisbolygó halad el mellettünk november 8-áról 9-ére virradó éjszaka, a csillagászok szerint biztonságos távolságban. Ez jó hír, mert a 400 méter átmérőjű test 3-4 kilométer átmérőjű krátert ütne, a lökéshullám pedig egy magyarországnyi területet tarolna le, amely aztán tűzbe borulna a forróság és a visszahulló izzó törmelék miatt.
Míg apró meteorikus szemcsék másodpercenként lépnek be a Föld légkörébe, százméteres vagy még nagyobb égitestek ritkán közelítik meg bolygónkat. Fontos az ilyen objektumok követése, ugyanis ha eltalálnak bennünket, országnyi területeket rombolhatnak le. Egy ilyen nagy égitest megfigyelésére nyílik lehetőség november elején.
Mint arról már korábban is beszámoltunk[1], a 2005 YU55 jelű kisbolygó a november 8-áról 9-ére virradó éjszaka jut legközelebb Földünkhöz. Ekkor a Hold távolságának 85 százalékára - azaz 300 ezer kilométerre, a csillagászok szerint biztonságos távolságban - halad el a Föld mellett. Az égitest november 9-én, hazai időben 0.28-kor lesz legközelebb a Földhöz, míg a Holdat 8.13-kor közelíti meg.
A 2005 YU55 közelítése minden korábbinál részletesebb radaros vizsgálatra nyújt alkalmat, a becslések szerint ötméteres részleteket is lehet majd azonosítani a felszínén. Ez jobb felbontás, mint amit néhány, kisbolygókat megközelítő űrszonda esetében elértek (ilyen felvételeket a Steins, a Braille és az Annefrank kisbolygók esetében láthattunk). A kutatók összehangolt méréseket terveznek az infravörös és optikai tartományban - bár az égitest bolygónkhoz legközelebb a Nap irányában mutatkozik, ami nehezíti megfigyelését. A mérésekkel pontosan meghatározhatják a kisbolygó alakját, tengelyforgásának jellemzőit, és számos felszíni részletet azonosíthatnak rajta. A felszínt borító anyag is vizsgálható lesz, valamint a kisbolygó sűrűségére is becslést tehetnek. A mérések eredményeként rendkívül pontosan sikerül majd a pályát is meghatározni, ami a következő földközelségek előrejelzéséhez fontos.
Animáció a kisbolygó mozgásáról november 8-án és 9-én (NASA, JPL)
Ez a legnagyobb méretű ismert kisbolygó, amely 1976 és 2028 között ennyire megközelíti a Földet. A randevúra sajnos bolygónk nappali oldala felett kerül sor, ezért távcsővel a legszorosabb közelítéskor nem lehet megfigyelni az égitestet - ugyanakkor pályájának közeledő és távolodó szakaszán akár +11 magnitúdóig felfényesedhet. Megfelelő térképpel és gyakorlattal közepes méretű távcsövekkel is azonosítható lesz az égitest.
Az égitest útvonala a Föld pályasíkjához viszonyítva.
Látható, hogy a kisbolygó a földpálya "felett", tőlünk északra halad el
A 2005 YU55 nyomon követése fontos, mivel egy 400 méter átmérőjű objektum. Ha egy ekkora aszteroida eltalálná a Földet, már nem égne el a légkörben, hanem elérné a felszínt, és hatalmas robbanást produkálna. A becsapódás rengeteg port lövellne a légkörbe, ami csekély mértékben bolygónk átlaghőmérsékletét is befolyásolná néhány évig. A becsapódó test 3-4 kilométer átmérőjű krátert ütne, a lökéshullám pedig egy magyarországnyi területet tarolna le, amely aztán tűzbe borulna a forróság és a visszahulló izzó törmelék miatt. Ha a világtengerbe zuhanna, hatalmas szökőárak pusztítanának.
Az ilyen objektumok elleni védekezés legpraktikusabb módja az lehetne a jövőben, ha még jóval a becsapódás előtt (ideális esetben évekkel korábban) megváltoztatnák az égitest pályáját. Ha nagy az időelőny, tehát korán történik a beavatkozás, akkor szerencsés esetben elég egy nagyobb rakétafokozattal "oldalba lökni" az objektumot. Egyébként robbantani kell a felszínén[2] vagy inkább annak közelében.
[1]
Origo, 2011.04.07.
Ritka esemény, hogy egy nagyobb méretű kisbolygó közelíti meg Földünket. A négyszáz méteres 2005 YU55 jelű objektum 2011. november 8-án érkezik bolygónk közelébe. Ha egy ekkora test becsapódna, a lökéshullám magyarországnyi területet tarolna le. A pályaadatok alapján ettől nem kell félnünk, a csillagászok viszont alaposan megfigyelhetik az égitestet.
A Földet esetleges becsapódásukkal veszélyeztető kisbolygók közé tartozik a 2005 YU55 jelű égitest. Szerencsére útvonala - eddigi ismereteink alapján - belátható időn belül nem keresztezi bolygónkét, ám idén ősszel elég közel jut hozzánk. 2011. november 8-án a Hold átlagos földtávolságának 85%-ára fog elhaladni mellettünk, azaz alig több mint 300 000 kilométerre lesz a Földtől.
Mai adataink szerint ez a legnagyobb abszolút fényességű (és méretű) kisbolygó, amely 1976 és 2028 között ennyire megközelíti a Földet. A randevúra sajnos bolygónk nappali oldala felett kerül majd sor, ezért távcsővel a legszorosabb közelítéskor nem lesz megfigyelhető az égitest. Azonban amint november 9-én távolodik bolygónktól, +11 magnitúdós objektumként még azonosítható lesz.
Az égitest kis távolsága minden korábbinál részletesebb radaros vizsgálatra is alkalmat kínál, a becslések szerint ötméteres részleteket is lehet majd azonosítani rajta földi radarberendezésekkel. Ez a felbontás jobb lesz, mint amit néhány, kisbolygókat megközelítő űrszonda esetében elértek (ilyen felvételeket a Steins, a Braille, vagy az Annefrank kisbolygók esetében láthattunk).
A radaros mérések révén pontosan meghatározhatják a kisbolygó alakját, tengelyforgásának jellemzőit, és számos felszíni részletet is azonosíthatnak. Az égitest felszíni anyagának néhány jellemzője is vizsgálható lesz, továbbá sűrűségére is lehet becslést tenni. A mérések eredményként rendkívül pontosan tudják majd pályáját meghatározni, ami következő földközelségeinek előrejelzéséhez fontos.
A felvételt még 2010. április 19-én készítették az arecibói rádiótávcsővel, amikor az égitest majdnem 2,5 millió kilométerre volt a Földtől. Utóbbi érték közel hatszorosa a Hold átlagos földtávolságának(Arecibo Observatory, Michael Nolan)
A 2011. november 8-án esedékes földközelség az égitest viszonylag nagy mérete miatt különleges esemény. A statisztikák alapján körülbelül harmincévente halad el ilyen nagy méretű kisbolygó közel a Föld mellett.
Az elmúlt években több alkalommal is megfigyeltek már hasonlóan szoros kisbolygó-közelítéséket. Közülük is a 2008 TC3 jelű égitest esete volt a legizgalmasabb, amely 2008-ban el is találta a Földet, és Szudán felett megsemmisült a légkörben. Ez és hozzá hasonló objektumok azonban sokkal kisebbek voltak, mint a 2005 YU55 kisbolygó.
A 2005 YU55 ugyanis egy 400 méter átmérőjű objektum. Ha egy ekkora aszteroida eltalálná a Földet, már nem égne el a légkörben, hanem elérné a felszínt, és hatalmas robbanást produkálna. A becsapódás rengeteg port lövellne a légkörbe, ami csekély mértékben bolygónk átlaghőmérsékletét is befolyásolhatná néhány évig. A becsapódó test 3-4 kilométer átmérőjű krátert ütne, a lökéshullám pedig egy magyarországnyi területet tarolna le, amely aztán tűzbe borulna a forróság és a visszahulló izzó törmelék miatt. Ha a világtengerbe zuhanna, hatalmas szökőárak pusztítanának.
A kisbolygó és pályájának térbeli helyzete 2011 áprilisában (NASA, JPL)
Az ilyen objektumok elleni védekezés legpraktikusabb módja az lehetne, ha még jóval egy becsapódási esemény előtt (ideális esetben évekkel korábban) megváltoztatják az objektum pályáját. Ha nagy az időelőny, tehát korán történik a beavatkozás, akkor szerencsés esetben elég egy nagyobb rakétafokozattal "oldalba lökni" az objektumot. Egyébként robbantani kell a felszínén vagy inkább annak közelében. A lehetséges védekezési módokról korábban számoltunk be, míg a földközeli kisbolygók jelentette veszélyekről a Célpont a Föld - kisbolygók a láthatáron című könyvben olvashatnak további részleteket az érdeklődők.
A 2005 YU55 kisbolygó pályájának adatai alapján a novemberi találkozásánál nem kell arra számítanunk, hogy eltalálja a Földet.
[2]
Origo, 2010.12.15.
A kilométeresnél kisebb veszélyes kisbolygók ellen mégis hatásos lehet egy atombomba felrobbantása a felszínükön. Egy új szimuláció alapján veszélytelen, apró töredékekre esne szét az égitest. Ez az utolsó esély a védekezésre, ha már csak néhány hét lenne hátra a találkozóig.
Újabb eredmények szerint nem csak a filmeken lehetne atombombával elintézni egy veszélyes kisbolygót. Mint arról korábban beszámoltunk, számítógépes szimulációk alapján egy a Földünket becsapódással fenyegető kisbolygó szétrobbantásakor keletkező törmelékfelhő jelentős része elkerülné bolygónkat. Egy most közölt újabb számítás alapján pedig a kisebb aszteroidákat veszélytelenül apró töredékekre is szét lehetne robbantani.
Bob Weaver (Los Alamos National Laboratory, New Mexico) és kollégáinak számítógépes szimulációi a korábbi modelleknél tovább mentek a kisbolygó belső szerkezetének pontos leírásában. Munkájukban egy 500 méteres, tehát a japán Hayabusa-űrszonda által meglátogatott Itokawa kisbolygó esetét elemezték.
Az égitestnél a megfigyeléseknek megfelelően 25%-os belső porozitást feltételeztek. Ilyen szerkezet esetén robbantottak képzeletben egy 500 kilotonna erejű bombát a felszínén. Ez az érték a Nagaszakira ledobott bomba energiájának körülbelül 20-30-szorosa. A szimuláció alapján az égitest veszélytelenül kis darabokra robbanna szét, amelyek végleg eltávolodnak egymástól - a töredékek tehát nem állnak össze ismét egy veszélyes objektummá.
Korábban az volt az elterjedt vélemény, hogy veszélyes lenne egy kisbolygót szétrobbantani, mivel a művelet eredménye pontosan nem jelezhető előre. Veszélyesen nagy töredékek is keletkezhetnek, amelyek további gondot jelentenének. A fenti szakemberek számításai rámutattak, hogy egy viszonylag kisméretű és likacsos belső szerkezetű égitestnél ez a módszer elég hatékony lehet.
Ugyanakkor ez csak egy elméleti számítás, a kisbolygók belső szerkezetét még nem ismerjük annyira, hogy egy ilyen robbantás kimenetelét olyan pontosan sikerüljön előre jelezni, mint a fenti számításnál. A drasztikus módszer csak elméletileg hatásos, azonban olyan esetben, amikor már csak néhány hét van a becsapódásig, és egyéb módszerekkel már nem lehet eltéríteni az égitestet a Földet veszélyeztető pályáról - talán működne az ilyen drasztikus robbantás. Megvalósítása ugyanakkor legalább annyi politikai, mint technikai nehézséget okozna.
A tökéletes kvarkfolyadék
Az atomoktól a csillagokig című előadássorozat az ELTE Természettudományi Kar Fizikai Intézetében zajlik és középiskolásoknak szól. A sorozat következő része december 16-án csütörtökön 17 órakor kezdődik, amelyet Csanád Máté tart A tökéletes kvarkfolyadék címmel.
Az amerikai RHIC gyorsítóban 2000 óta zajlanak nagyenergiás atommag-ütközések. A RHIC ütközéseiben létrejövő körülmények hasonlatosak a Világegyetem születése utáni első mikromásodpercekben uralkodókhoz. A kísérletek nyomán sok kierült az anyag viselkedéséről különlegesen magas hőmérsékleten és nyomáson. Az egyik, igen nagy meglepetést okozó felfedezés szerint a kvarkokból és gluonokból álló anyag ilyen extrém körülmények között tökéletes folyadékként viselkedik. Az előadásban az ezzel kapcsolatos felfedezéseket és a jövőbeni mérésekre vonatkozó várakozásokat ismertetik.
Az előadás az interneten a Galileowebcast révén léővben is követhető.
hirdetés
0 hozzászólás.
Hozzászólások
Ehhez a hírhez még nem írt senki hozzászólást!